iGazságszolgáltatás 1. rész – Bevezető
– amikor a jog nem véd, csak eljár –
Az iGazságszolgáltatás – 1. rész nem egyszerű bemutatkozó videó, hanem egy olyan személyes bevezető, amely már az első percekben világossá teszi: ez a sorozat nem elméleti fejtegetésekből, hanem átélt tapasztalatokból épül fel. Szlobodnik László a nyitó részben elmondja, hogy saját, elszenvedett igazságszolgáltatási ügyek és valós tények alapján akarja feltárni mindazokat az anomáliákat, amelyek meglátása szerint a rendszer működésében jelen vannak.
A videó külön súlyt ad annak, hogy a megszólaló nem kívülállóként közelít a témához. Elmondása szerint 1995-ben a rendőrségnél dolgozott, ahol büntetőjogból és nyomozástanból is jó, illetve kitűnő eredménnyel vizsgázott, és bár egészségügyi okok miatt később leszerelték, az igazságszolgáltatás iránti érdeklődése megmaradt. Azt is megosztja, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karára jelentkezett, ahová egy pont hiányában nem vették fel, így végül mérnök informatikus lett, miközben a rendőri és ügyészi pálya iránti vonzalma továbbra is meghatározó maradt számára.
Ez a személyes háttér azért fontos, mert a kisfilm egyértelműen arra épít: a néző ne pusztán véleményt halljon, hanem egy olyan ember megszólalását, aki egyszerre látott bele a jogi gondolkodás világába, és szenvedte el a rendszer működésének következményeit. Szlobodnik László azt állítja, hogy a sorozatban megmutatja, lehetséges-e a 21. századi Magyarországon, hogy valaki ellen bűncselekmény és bizonyíték hiányában emeljenek vádat, majd ezt az eljárást látszólag jogszerű módon végigvigyék, végül pedig jogszerűnek tűnő elítélő ítélet szülessen.
A videó egyik legerősebb része az, hogy nem általános elégedetlenséget fogalmaz meg, hanem konkrét jelenségeket sorol fel. A megszólalás szerint a rendőrségi szakaszban előfordulhatnak olyan anomáliák, amelyek akár büntetőjogi megítélés alá is eshetnek. A feltöltött részek alapján ilyen problémaként jelenik meg például az, amikor rendőrtanúk vagy civil tanúk folyamatosan változtatják a vallomásukat, vagy lehetetlen tanúvallomások születnek, miközben a később kiadott rendőrségi jegyzőkönyvek mégis szabályosnak látszanak, és az eredeti tényadatok már alig követhetők vissza.
A videó szerint a probléma nem áll meg a nyomozati szakasznál. Szlobodnik László azt is felveti, hogy az ügyészség – amely hivatalosan a törvényességi felügyeletet is ellátja – olyan cselekményeket követhet el, amelyek szintén súlyos anomáliákat vetnek fel, például fiktív vagy visszadátumozott dokumentumok kiadásával, illetve ezek hivatalos határozatokban történő megfogalmazásával. Ez már nem csupán eljárási hiba lehetőségét villantja fel, hanem azt a súlyos állítást, hogy maga a törvényesség őre is részévé válhat a torzulásnak.
A bírósági szakaszról még keményebb állítások hangzanak el. A videó alapján a sorozat azt is be akarja mutatni, előfordulhat-e, hogy cenzúrázott bírósági jegyzőkönyvek készülnek, amelyeket később hitelesítenek, miközben ezekből kimaradnak a vádlottat mentő, releváns körülmények, vagy akár ellentétes tartalommal jelennek meg. Sőt, a megszólaló azt a kérdést is felteszi, lehetséges-e, hogy egy bíró egyszerűen kivesz egy perdöntő bizonyítékot az iratanyagból, vagy hogy a bíróság, illetve a fellebbviteli fórum felé megváltoztatott iratanyag kerül továbbításra.
A kisfilm ettől válik igazán figyelemfelhívóvá. Nem egyetlen rossz élményt mond el, hanem egy olyan, egymásra épülő folyamat képét rajzolja ki, amelyben a rendőrségi, ügyészségi és bírósági szint anomáliái végül egyetlen, látszólag törvényes, de tartalmilag mégis igazságtalan eredményhez vezethetnek. A videó logikája szerint a legnagyobb veszély éppen az, hogy minden forma szerint rendben lévőnek tűnhet, miközben a tartalom fokozatosan torzul.
A megszólalás személyes tétjét tovább erősíti, hogy Szlobodnik László nem elvont példákról beszél, hanem saját ügyeiről. Elmondása szerint mindezt személyesen szenvedte el, és a sorozatban két, személyét terhelő büntetőeljárás, három ügyészségi vád, egy polgári peres eljárás, valamint egy ellene irányuló csoportos garázdasági ügy is bemutatásra kerül, amelyben állítása szerint majdnem kivégezték. A videó egyik legemberibb és legmegrendítőbb mondata az, amikor felidézi: édesanyja már 2008-ban, az ellene megindult politikai alapú büntetőeljárás kezdetén azt mondta neki, hogy börtönbe akarják juttatni – ő pedig akkor ezt még nem hitte el.
A sorozat első része ezért nem csupán technikai bevezető, hanem egyfajta nyilatkozat is. Azt üzeni, hogy a következő epizódokban nem elszigetelt panaszok, hanem olyan ügyek és mintázatok jelennek meg, amelyek a megszólaló szerint rendszerszintű problémákra mutatnak rá. A videó végső állítása különösen erős: bár az általa felsorolt tényállások első hallásra akár egy hollywoodi krimibe is illenének, szerinte ezek a mai magyar igazságszolgáltatásban is fellelhető problémák, amelyekre ráadásul egyszerű megoldások is létezhetnének.
Az iGazságszolgáltatás – 1. rész így egyszerre szolgál bemutatkozásként, vádiratként és figyelmeztetésként. Szlobodnik László azt próbálja megmutatni, hogy az igazságszolgáltatás válsága nem mindig hangos és látványos, sokkal inkább az eljárás részleteiben, a jegyzőkönyvekben, az iratokban, a vallomásokban és az ezekből felépülő hivatalos valóságban érhető tetten. Ez teszi a kisfilmet erős nyitánnyá: nemcsak elmondja, miről lesz szó, hanem rögtön meg is mutatja, miért fontos odafigyelni rá.