Rendszerhasználati díj és egyéb anomália
A rendszerhasználati díj körüli vita sokszor technikai kérdésnek tűnik, valójában azonban nagyon is egyszerű közérzeti problémáról van szó: az ember fizet, mégsem érzi, hogy tisztességesen számolnának el vele. Szlobodnik László beszámolója szerint a rendszerhasználati díj logikája különösen akkor válik gyanússá, amikor előre feltöltős fogyasztásról van szó, hiszen ilyenkor az ügyfél elvileg már előre rendezi a felhasznált mennyiséget és a kapcsolódó költségeket.
A történetben az egyik fő kérdés éppen az, hogy hogyan keletkezhet éves elszámoló egy olyan rendszerben, ahol a fogyasztó nem utólag fizet, hanem előre tölti fel a gázmennyiséget. Szlobodnik László elmondása szerint ő maga is ilyen konstrukcióban használta a szolgáltatást, és éppen ezért értetlenül fogadta, amikor a Tigáztól mégis éves elszámolást kapott több ezer forintos tétellel. Ez már önmagában is felveti a kérdést, hogy az elszámolási logika valóban a fogyasztó tényleges használatát tükrözi-e, vagy inkább egy külön, nehezen átlátható díjelem működik a háttérben.
Szlobodnik László szerint a szolgáltató magyarázata sem volt meggyőző. Úgy állítja, hogy azt mondták neki: az év különböző időpontjaiban változik a hőmérséklet és a légköri nyomás, ezért a gáz sűrűsége is változik, és erre alapozva számoltak el vele. Első hallásra ez akár szakmainak is hangozhatna, de az elhangzott érvelés a beszélő szerint egyáltalán nem állt meg a gyakorlatban, mert a mai napig mechanikus gázórák működnek, amelyek nem képesek valós időben ilyen paramétereket figyelembe venni.
Ez a pont teszi igazán problémássá a történetet. Ha a mérés maga nem képes minden pillanatban az atmoszférikus változásokat követni, akkor az ilyen jellegű utólagos elszámolás könnyen tűnhet mesterséges, a fogyasztó számára átláthatatlan plusztehernek. Szlobodnik László értelmezésében ez nem egyszerű adminisztratív hiba, hanem olyan gyakorlat, amely több ezer ügyfélnél összeadódva már jelentős, akár több millió forintos extra bevételt is eredményezhet.
A beszámoló lényege ezért túlmutat egyetlen számlán. Arról szól, hogy a fogyasztó mennyire tudja ellenőrizni azt, amit a szolgáltató kiszámláz neki, és mennyire van kiszolgáltatva olyan magyarázatoknak, amelyeket nem tud önállóan ellenőrizni. Ha a rendszerhasználati díj mögött valóban olyan számítási logika áll, amelyet a fogyasztó nem lát át, akkor az könnyen bizalmi válságot okoz.
Szlobodnik László megszólalása ebből a szempontból egyfajta figyelmeztetés is: az energiaelszámolás nem lehet olyan terület, ahol az ügyfél csak utólag szembesül a költségekkel, miközben a képletet nem ismeri. A tisztességes díj ugyanis nem attól tisztességes, hogy bonyolultan van kiszámolva, hanem attól, hogy világos, ellenőrizhető és arányos