Demonstráció az ügyészségi jogsértések miatt elszenvedett emberi jogi sérelmek ellen
2013. augusztus 2.-án demonstráció a BAZ Megyei Főügyészség főbejárata előtt…
Szlobodnik László emberjogi aktivista ismét békés demonstrációt tartott a BAZ Megyei Főügyészség épülete előtt. A megmozdulással azokat az emberi jogi sérelmeket kívánta nyilvánosság elé tárni, amelyeket állítása szerint okirati bizonyítékokkal is alátámasztható, törvénytelen vádak miatt szenvedett el.
Szlobodnik László beszámolója:
Második demonstrációm helyszínéül nem véletlenül választottam a BAZ Megyei Főügyészség épületét és az előtte lévő közterületet. Hosszú évek óta folytatott küzdelmeim során ugyanis fájdalmas tapasztalatokat szereztem a hatóságok működéséről, különösen az ügyészségek szerepéről. Megítélésem szerint sajnos előfordul, hogy egyes ügyészek nem a törvényi előírásoknak megfelelően járnak el, mégis vádat emelnek, ami a büntetőeljárás sajátosságai miatt sok esetben rendkívül nehéz helyzetbe hozza a vádlottat – így engem is.
Úgy látom, a törvényeknek nem elegendő pusztán papíron létezniük. Nem lehet elég annyi, hogy egy lapra ráírják: „vádirat”, mellé egy nevet, majd hozzárendelnek egy büntetőjogi tényállást. Minden kétséget kizáróan meg kellene jelölni a konkrét bűncselekményt és annak bizonyítékait is. Enélkül könnyen felmerülhet a gyanú, hogy velem szemben többször is olyan vádakat emeltek, amelyek mögött nem állt kellő bizonyíték, sőt bizonyos esetekben maga a bűncselekmény sem volt kellően alátámasztva.
Természetesen ehhez gyakran társul a bíróságok, pontosabban az egyes bírói döntések szerepe is, hiszen a folyamat sokszor mintegy egymásra épülő rendszerként működik. Ennek részleteire majd a következő demonstrációm és beszámolóm során térek ki.
Ami viszont különösen jó érzés volt ezen az alkalmon, hogy ezúttal is sok emberrel sikerült kapcsolatba kerülnöm — talán még többel is, mint az előző demonstráción. Többen oda is jöttek hozzám beszélgetni, és a megszólított emberek köre is változatos volt életkorban és vélhetően iskolázottságban is.
Külön meglepetésként ért, hogy a devizahitelek ügyében találkoztam Kásler Árpád egyik BAZ megyei aktivistájával, aki kifejezetten odajött hozzám egy barátságos beszélgetésre. Később pedig, a koradélutáni órákban, egészen különös élmény ért: alig akartam elhinni a szememnek, amikor megláttam, hogy egy „sorstársam”, Miczán József, éppen a saját tábláját cipelve haladt el mellettem. Ő is a devizahiteleseket, az őket ért sérelmeket és a szerinte csalárd gyakorlatokat próbálta újabb fellépésével láthatóvá tenni a Centrum előtti téren.
Némi humorral kölcsönösen megjegyeztük egymásnak, hogy nem vagyunk egyedül, én pedig azt is hozzátettem: egyre többünknek kellene már kimenni, és hangot adni az egyes területek, szekciók problémáinak.
Beszámolóm végére hagytam a nap egyik legérdekesebb eseményét. Koradélután, amikor még a nap is teljes erejével tűzött, arra lettem figyelmes, hogy a szemközti úton egy szép autó áll meg a bíróság előtti parkoló közelében. A sofőr egy hölgy volt, mellette pedig egy gyermek ült, aki érdeklődve nézte a transzparensemet.
Néhány pillanat múlva a gyermek kiszállt, és odaszaladt hozzám. Először azt gondoltam, hogy a szórólapomból szeretne kérni egyet – amit mindig nagy tisztelettel fogadok, hiszen megtiszteltetés, ha valakit valóban érdekel, amit képviselek. Arra is gondoltam, talán az édesanyja küldte oda.
Amikor azonban odaért hozzám, szinte azonnal olyan felvilágosult, politikai és politológiai megközelítéssel kezdett beszélgetni velem több témáról is, hogy már a második mondatom után szinte el is felejtettem, hogy egy gyermekkel beszélek. Ezen aztán magam is elgondolkodtam: vajon mennyire „lejjebb ment” a problémák elemzésének szintje a társadalom különböző korosztályaiban.
Elmondása szerint most költöznek haza Belgiumból, amit a magam részéről ebben a nehéz időszakban igazán nemes dolognak tartok.
Szlobodnik László
emberjogi aktivista