Kecskés Borbála költő verse Szlobodnik Lászlóról, Szlobodnik Lászlónak

Én, a magányos farkas üzenem néktek:
Bűnné érik – a befestett vétek!

Csak addig cselekedet
Gondolatodban a bűn,
Míg nem rólad szól sértése.
Addig tett csupán agyadban
A bűn, míg súlyát nem érzed
És nincs következménye;
Míg nem fáj, s nem gyötri éned;
Ám ha mélyen érint: elítéled,
S kívánod; egyensúlyban legyen
Az Életet mért mérleg!

És törvényt-játszó vélemény
Többé nem vigasztal, csak bőrödre
Mért csapás éget minden nappal,
Mikor nem hallják siralmad
És nem értenek, akkor válik
Lelkedben bűnné minden tett,
Mi Ember ellen való, s átkozott;
Képmutatástól feketéllő
Korcsgondolkodású eszet
Pokolra kívánod, megveted!

Félelmekből fogant pusztítás,
Ellopott életek taposása
Nem lehet más, csak állatias;
Ember – ember ellen nem fordulhat,
Miként e torzlelkű mában teszik! –
A sötét tetteket fehérre
Meszelik! Közömbös, hittelen
Szemekben szürke marad,
S mily remek játék a csordákba
Szorított, megszürkült akarat!

Még magányos farkasként üvöltök,
Bár vadászik rám számtalan,
Kereszténybőrbe bújt, álnok lélek;
Ma még a hatalom karmai
Vájják lelkembe a megtiport
Igazság vajúdó fájdalmát; s én
Üzenek és kezet nyújtok Néked –
Bűnné érik, meglásd, a befestett
Vétek, ha csak egyetlenegyszer
Megérint téged!

Szlobodnik Lászlóról ,- Szlobodnik Lászlónak ajánlom :
Kecskés Borbála (költő)